TÉMAKÖRÖK

A csallóközi halászat

A Pozsony és Komárom közötti Duna-szakasz már a történelem előtti időktől fogva a halbőségéről volt ismert. Az Alpokból kilépő Duna itt meglassul és lerakja hordalékát. A folyó az évezredek óta lerakott hordalék között új és új utat tör magának, és számtalan folyóágat és szigetet, csendes holtágat létrehozva a legjobb halfészkelő és ívóhelyeket biztosítja a Dunában élő halfajták számára. A Dunában előforduló legfontosabb halfajták a viza, a kecsege, a harcsa, a tükörponty, a keszeg, a sőreg, a süllő, a csuka, a compó, a csík és a tok. A legrégebbi halászati módszer az, amikor a halász a víz alá merülve kézzel vagy valamilyen szúróeszközzel ejti el zsákmányát. Erre a módszerre a legutóbbi időkig találtunk példát a Csallóközben, de az itteni halászok ugyanezt a módszert használták ki akkor is, amikor a krónikák szerint Pozsony alatt Búvár Kund vezetésével elsüllyesztették a németek hajóhadát. Ősidők óta használják a bödöncsónakot, de ugyancsak nagyon régi halászeszköz a nádból vagy vesszőből készült „vejsz” is, amely a rekesztős halászathoz tartozik. A legrégebbi hálók különböző futónövényekből, kákából, indából, állatok beleiből készültek. A hálóval kiemelték a halat, de rekeszthettek vagy csapdát is állíthattak vele. Erre való a „tápli”, a „cége” vagy a „vörse”. A 18. század előtt a halászok legfontosabb zsákmánya a viza (Acipenser huso) volt. Ennek az akár 6–7 méteres halnak az itteni halászatát már a rómaiak is emlegették, majd halászati jogáról a 13-14. századtól vannak írásos dokumentumok. A Fekete-tengerből évente kétszer felúszó halak mesés zsákmányt biztosítottak az itteni halászoknak. A 16. századtól a halászok német mintára ezen a vidéken is halászcéhekbe szerveződtek, így védték jogaikat. A pozsonyi céhből a szakadt ki a somorjai halászcéh, míg az Alsó-Csallóközi halászokat tömörítő komáromi halászcéh a 17. században alakult. A zsákmányt a céhek piacokon árulták. A bécsi halpiacon például külön standjuk volt a csallóközi vizásoknak. De nem csak vizával, hanem harcsával és aranyponttyal is kereskedtek. A halat halvályúkban, haldézsákban árulták élve, de sokat eladtak sózva vagy füstölve is. Messzebbre is el tudták vinni hordókban, vontatott hajókon, szekereken. A legtöbbet a német kereskedők vásárolták fel és szállították Pozsonyba, Bécsbe, Prágába, Varsóba, sőt még Frankfurtba és Párizsba is.

Adatbázisok, linkek


Nagy Iván / Dunaszerdahely: Csallóközi Múzeum