TÉMAKÖRÖK

Dunai hidak és dunai átjárók

A múltban a Duna gyors folyása nem tette lehetővé a tartós hidak építését. A Duna felső szakaszán Ulm környékén azonban már a középkorban építettek egy pár erősebb fahidat. Az első kőhíd a Duna-ág felett épült a 12. században Regensburgban. A Duna többi szakaszán sok évszázadon keresztül átkelőhelyeket és kompátkelőhelyeket építettek. A múltban az európai földrajzi forrásokban a Dévény és Hainburg között elterülő szakaszt Porta Hungaricának — Magyar-kapunak is nevezték, mert a Duna ezen szakaszá keresztül folyt a Magyar Királyság területére. A mai Pozsony területén a Duna nagyon széles és sekély volt, mert többfelé ágazott szét és az árterületen szigetek képződtek. A Duna későbbi szabályozásának következtében a folyó három ágra osztódott. A középső ág a 19. század végén vált hajózhatóvá a medermélyítés következtében.
Az a történelmi esemény, amelyet Rómában a Marcus Aurelius reliefen örökítettek meg, ma a Dunának az a szakasza, amely a szlovák-magyar határt képezi. Marcus Aurelius seregével Kr. u. 173-ban, ideiglenes hídon kelt át a Dunán az északi partra, amelyet a barbárok (a germán kvádok és markomannok) uraltak. A reliefen a hidat a két part között, mintegy útként ábrázolták, amely egymás mellé helyezett facsónaksorból állt. Az átkelőhely pontos helye ismeretlen.
A középkori levéltári források szerint a Duna e szakaszán sok gázló és rév volt. Egyik Dévény és Hainburg között, a másik pedig a mostani pozsonyi vár alatt volt, amelyet a 13. században (1254) felépített kőtorony őrzött, ahol a vámot is szedték. Az átkelőhelyek és gázlók helye aszerint változott, hogy a part összekötése miként alakult. Főréven (Oberufer, Prievoz) amely ma már Pozsony része, a múltban rév volt. Nagy forgalmat bonyolítottak le az éberhardi (ma Malinovo) és gútori (ma Hamuliakovo) réven, amelyet már a 15. század elejéről származó források említettek meg. A Kis-Dunán Hidasnál (Bruck an der Donau, ma Most na Ostrove) építettek hidat.
A Csallóközről (Die Insul Schut) a 17. század második feléből származó térképen a Duna szakaszán Bécs és Esztergom között három hidat jelöltek: a pozsonyi vár alatt, a „guttai” (Kollárovo?) erődítménynél az északi Duna ágon, és a déli Duna ágon Komáromnál. Mind a három híd a Duna felszínén úszó csónakhíd volt. Priami mérnök 1663-ból szármázó terveiben a pozsonyi híd alatt ábrázoltak ilyen csónakhidat. A tervből nem tűnik ki, hogy a csónakhidat a régi átkelőhelyen korábban építették-e, vagy később, de használati éve 1686-ra tehető. Ez a csónakhíd még a Dunai szigetek és dunai-ágak szabályozási tervében, 1712-ben is föl van tüntetve.
A víz felszínén úszó csónakhidak más európai városokban is előfordultak. Télvíz idején, amikor a folyó befagyott, a csónakhidakat nem használhatták, ezért szétszerelték őket, hogy a jég ne tegyen kárt a csónakokban. Árvíz idején szintén problematikus volt a használatuk. A 19. századig csak a folyón lefelé lehetett hajózni, így a csónakhidak akadályozták a hajózást. A tutajok és csónakok, csak azon a szakaszon hajózhattak, ahol nem volt csónakhíd. A 18. században eltávolították a csónakhidakat, amely lehetővé tette a teherszállítást, és a csónakhidakat felváltották a „repülőhidak” (egy pontban rögzített kompok) (fliegende Brücke, lietajúci most). Ilyen repülőhíd a Duna mai pozsonyi szakaszán a 18. század első felétől egészen a század végéig származó metszeteken is megtalálható.
A 19. században Pozsonyban ismét visszatértek a bevált csónakhidak alkalmazásához, de már a város bejáratához közeleső kapu (1778-ig) a Halászkapu szintjén építették. A csónakhíd középső részét eltávolíthatták, hogy megfelelő tér képződjön a hajók részére. Az áthajózás után a megfelelő rész visszakerült az eredeti helyére, ami viszont várakozásra késztette a gyalogosokat, feltartotta a kocsisort és a lovasokat, akik a parton várakoztak. A kőhídak és vasúti hidak építését (1890-ben a Ferenc József-híd Pozsonyban; 1895-ben Mária Valéria-híd Esztergomban és 1892-ben Komáromban) a Duna két partja közötti gyors közúti- és vasúti forgalom növekedése és a fővárossal, Budapesttel való összeköttetés indokolta.


DEVÍN / THEBEN / DÉVÉNY
48° 10' 14.39" N 16° 58' 45.73" E


LAFRANCONI MOST / HÍD / BRÜCKE
48° 8' 29.53" N 17° 4' 31.41" E



Korábbi neve: Az ifjúság hídja
Kivitelező: Slovenská správa ciest Bratislava
Tervező: Dopravoprojekt, a.s., Bratislava
A hídszerkezet hossza: 763,63 m
Kivitelezés / átadás: 1985-1992 / 1992
Kapacitás: 41 ezer jármű /24 óra
Pozsony első betonhídja.
A híd Grazioso Enea Lafranconi (1850 Pellio – 1895 Pozsony) olasz mérnökről, a Duna folyamszabályozásának elismert szakértőjéről van elnevezve.

NOVÝ MOST / ÚJ HÍD / NEU BRÜCKE
48° 8' 17.52" N 17° 6' 16.39" E



Korábbi neve: A Szlovák Nemzeti Felkelés hídja
Tervező: Dopravoprojekt, a.s., Bratislava (Jozef Lacko, Ladislav Kušnír, Ivan Slameň, Arpád Tesár, Jozef Zvara)
A hídszerkezet hossza: 432 m
Kivitelezés / átadás: 1967-1972 / 1972
Kapacitás: 37 ezer jármű /24 óra
A pülon tetején 80 m magasságban kávéház van 127 vendég számára.
Az évszázad építménye a hidak kategóriájában Szlovákiában (2001).
Az építkezés miatt lebontották Pozsonyban az óváros egy részét.

STARÝ MOST / ÖREG (FERENC JÓZSEF) HÍD / BRÜCKE
48° 8' 17.10" N 17° 7' 1.66" E



Korábbi neve: Ferenc József híd, Štefánik híd, A Vörös hadsereg hídja
Tervező: Francois Cathry-Saléz
Kivitelező: Anton Sendlein
A hídszerkezet hossza: 458,45 m
Hídépítés: 1889. április – 1890. december 22.
Hídavatás: 1890. december 30.
A híd vasúti részének átadása: 1891. november 9.
Lerombolás: 1945. április 2.
A felújítási munkák kezdete: 1945. augusztus 6. (Vörös hadsereg katonái)
Az ideiglenes Vörös hadsereg hídjának avatása: 1946. január 24.
A felújítási munkák befejezése: 1950
Kapacitás: 17 ezer jármű /24 óra
1972-ig Pozsony egyetlen Duna-hídja.
Az utolsó vasúti szerelvény 1985-ben haladt át a hídon.
A híd rekonstrukciójának kezdete: 2009

MOST APOLLO / HÍD / BRÜCKE
48° 8' 13.91" N 17° 7' 41.52" E



Kivitelező: Metro, a.s., Bratislava
Tervező: Dopravoprojekt, a.s., Bratislava
A híszerkezet hossza: 854 m
Átadás: 2005
Kapacitás: 37 ezer jármű /24 óra

PRÍSTAVNÝ MOST / KIKÖTŐ HÍD
48° 8' 4.52" N 17° 8' 21.69" E



Korábbi neve: A duklai hősök hídja
Kivitelező: Slovenská správa ciest Bratislava
Tervező: Dopravoprojekt, a.s., Bratislava
A hídszerkezet hossza: 460,8 m
Kivitelezés / átadás: 1978-1983 / 1983
Kapacitás: 80 ezer jármű /24 óra

ČUNOVO / DUNACSÚNY
48° 1' 48.28" N 17° 13' 32.79" E


Irodalom, kiadványok

  • HOLČÍK, Štefan: Pozsonyi koronázási ünnepségek (1563-1830). Budapest / Bratislava: 1986.
  • HOLČÍK, Štefan: Korunovačné slávnosti (Bratislava 1563 - 1830) Bratislava: Ikar, 2005.

Adatbázisok, linkek


Holčík Štefan / Pozsony: Szlovák Nemzeti Múzeum — Archeológiai Múzeum
Nagy Imre / Komárom